Mi az az írásos hímzés?
Az „írásos” elnevezés onnan ered, hogy a hímzés a vásznon úgy „fut”, mint az írott betű – folyamatosan, vonalszerűen, szinte kalligrafikusan. A szálán varrott technikát alkalmazza, ami azt jelenti, hogy a szövés szálai mentén készülnek az öltések, nagyon precízen, a vászon struktúrájához igazodva.
A motívumok növényi és virágos díszítésekből állnak: tulipán, rózsa, levél, életfa, indák – mind visszatérő elemei a mintáknak. Ezeket általában vörös (ritkábban kék, fekete vagy barna) gyapjúfonallal hímezték natúr lenvászonra.
Az írásos kézimunka jellemzői
- Alapanyaga: lenvászon – természetes, jól tartja az öltéseket, időtálló.
- Fonala: gyapjú vagy vastag pamut – a hagyományos írásos hímzés selymet nem használ.
- Színei: vörös a legelterjedtebb, de előfordul kék, barna, fekete is.
- Minta elhelyezése: mindig szimmetrikus, általában szegélyszerű, „kifutó” minták.
- Öltéstechnikája: laposöltés vagy szálöltés – szálról szálra halad, nem keresztezi az anyagot.
Hol terjedt el?
Leginkább Kalotaszegen, Mezőségen, Székelyföldön és a Partiumban (különösen Érmelléken) vált igazán jellegzetessé, de Magyarország több vidékén is megtalálható.
A 19–20. század fordulóján reneszánszát élte: templomok, szobák, lakodalmak díszítőeleme volt – párnákon, abroszokon, lepedők szélén, kendőkön.
Miért különleges?
- Egyszerű, mégis elegáns: kevés színt használ, mégis rendkívül gazdag hatást kelt.
- Szimbolikus: a virágmotívumok, az életfa, az indák mind jelentést hordoznak.
- Történelmi örökség: minden öltés a múlttal való kapcsolatot erősíti.
- Lelki dimenzió: sok helyen a hímzést imádságnak, belső tisztulásnak is tartották – főként templomi textileken.
Mire készül írásos hímzés ma?
- Díszpárnák, asztalközépek, terítők
- Falvédők vagy képek hímzett keretben
- Ruházati kiegészítők (pl. blúz, táska, öv)
- Ajándéktárgyak – levendulazsák, könyvjelző, neszesszer