A kalocsai hímzés:
A kalocsai hímzés megjelenése az 1860-as évekre tehető, ekkortól kezdve követhető nyomon dokumentáltan. Ennek az oka az volt, hogy akkoriban nyílt Kalocsán az első előnyomda. A lyukhímzés volt a legnépszerűbb ezen a környéken, amit ütőfákkal nyomtak elő. Ezzel a módszerrel a vidéki asszonyok főleg ruhaneműket készítettek, csak később jelentek meg a hímzett díszítések (pl. ingvállakon). A kalocsai mintákat kék vagy lila festékbe mártott tollal rajzolták fel az íróasszonyok az alapanyagokra. A kalocsai hímzés szinte összefonódott a pingálással, ugyanis ezek az íróasszonyok általában a helyi asztalosok feleségei vagy lányai voltak, akik a kékre festett bútorokra festettek virágmotívumokat.
A kalocsai hímzés hamar népszerűvé vált, a 19. században már megjelentek az újabb technikák és stílusjegyek egyaránt. Korábban a fehér és letisztult motívumok voltak jellemzők, azonban az 1912-es nagyatádi cérnagyár nyitásának köszönhetően a hímzések nagyon színesek lettek. Az 1930-as évekre már a viseletek és az összes kalocsai hímzés mindenféle színben pompázott. A kalocsai hímzés főleg virágmotívumokat használ, a természetábrázolásból merítkezik. A leggyakoribb motívumok a rózsa, ibolya, szegfű, harangvirág, tulipán, rózsabimbó, nefelejcs, gyöngyvirág, pirospaprika és a bogyók.
A matyó hímzés:
A matyó hímzés körülbelül 200 éves múlttal rendelkezik, a legrégebbi hímzésfajta hazánkban. Elsősorban az Alföld északi részén terjedt el, Mezőkövesd, Szentistván és Tard térsége kiemelkedő a hímzés tekintetében. A legmutatósabb darabok az 1900-as évek első évtizedeire tehetők, ekkor érte el csúcsát a matyó hímzés. Motívumvilágára legjellemzőbb a matyórózsa, szívrózsa, cipők, madarak, bimbók és körök. A matyóknak külön íróasszonyaik voltak, akik megrajzolták nekik a kívánt mintákat, a leghíresebb közülük Kisjankó Bori, aki a Magyar Népművészet Mestere díjat is kiérdemelte tevékenységével. A hímzés alapja rendszerint fekete vagy fehér vászon, amire gyapjú és gyöngyfonallal hímeztek. Eleinte ingujjra és lepedőszélre hímezték a mintákat, a 19. század végére pedig egyre több motívumot használtak, a legismertebbé a pünkösdi rózsa vált, mai napig is ezzel azonosítják a matyó hímzést. Külön nevet is adtak neki, ez lett a matyórózsa. A szűcshímzések erősen inspirálták a matyó hímzések motívumvilágát. Egyértelműen a piros szín dominál, de nagy szerepet kapnak a zöld, kék, sárga, lila és rózsaszín színek is. A hímzéshez kapcsolódó hagyományokat a Mezőkövesden működő Matyó Népművészeti Egyesület ápolja.
Főbb különbségek a két hímzés között:
A legfeltűnőbb különbség az az, hogy a matyó hímzés csak piros rózsát használ, míg a kalocsaiban más színek is előfordulnak. A matyó hímzés a szűcshímzésből alakult ki és mindig előrajzolással készül, a kalocsai pedig a polgári igények mentén alakult ki, ezért megjelentek modernebb stílusú, más technikákkal előállított hímzések, és akár gépi hímzéssel is lehet reprodukálni.
Webáruházunkban és debreceni üzletünkben is számos előnyomott kézimunka közül válogathatsz, nem csak kalocsai és matyó hímzéssel. Kress vászonra, fekete és fehér anyagra előnyomott darabok is vannak.
Kattints IDE és válogass kedvedre!
Milyen hímzéses kézimunkákat találsz még nálunk?
- úri
- rábaközi
- torockói
- karádi
- írásos
- kisírásos
- ókalocsai
- fehér hímzéses
Felhasznált forrás: www.mvkrt.hu